Elment e madárka üres e kaljicka
Azonosító:
Gr196A
Használat helye:
Klézse (Bákó) Moldva
Előadásmód:
ének
Adatközlő:
Demse Dávidné Antal Lucia (57 éves, született 1897)
Gyűjtés ideje:
1954.03.26.
Gyűjtő:
Jelen volt:
Publikáció:
Domokos-Rajeczky: Csángó népzene (Bp., 1956-1961)/III/17,Sebő: Népzenei Olvasókönyv (Bp., 1998)/367
Mind azt fúdogálja hazajő tavaszra
Ha tavaszra nem bár búzapiruláskor
Ha jakkorra sem jő tudd meg sohasem jő.
Madárka madárkám csináltatok néked
Gyémántból kalickát ezüstből padlócskát
Én es adok neked zsemljecipót enned
Zsemljecipót enned moskotárbort innyod.
Nem szoktam nem szoktam kalickába' lakni
Kalickába' lakni padlócskán sétálni
Moskotárbort inni zsemljecipót enni
Hanem szoktam hanem ágról ágra menni.
Ágról ágra menni famugurát enni
Famugurát enni harmatvizet inni
Madárkám madárkám csacsogó rigócskám
Pendítsd meg nyelvednek gyönyörű szóllását.
Hogy húzz a szívemnek vígasztaló nótát
Ne sirítsd vizemet ne búsítsd szüvemet
Ne busítsd szüvemet hogy igyam egy cseppet
Há' ha kihághatnám csíkiak erdejit.
Csikiak erdejét Debrecen mezejit
Debrecen mezejit nagy havas tetejit.
...
A felvétel alkalmával a következő szöveggel is énekelte:
Kerülj szívem kerülj kertem alját kerüld,
S ott es csak úgy kerülj búval meg ne merülj.
Mert én ott kerültem búval megmerültem,
Búsolni nem tudtam de most megtanultam.
S a kozár gödribe szintén elhirvadtam,
Meghirvadt bennem e jó szű mint mezőbe lekaszált fű.
Mert a füvet lekaszálják lekaszálják, megaszalják,
Kapicába es bérakják asztagba is elvontassák.
Télbe marháknak kiadják s az ugrizsát féhényévák.
Féhekényét elporgolják s a víg széllel elfuttassák,
S az én búmat nem vámolják.