Kodály Zoltán
(1882. Kecskemét-1967. Budapest). Zeneszerző, zenetudós, népzenekutató, az MTA tagja (elnöke 1946 -49). A korszerű magyar népdalgyűjtés és a világhírű magyar zenefolklórkutatások egyik legjelentősebb kifejlesztője és irányítója.Tanulmányait Eötvös-kollégistaként a budapesti egyetem bölcsészeti karán és a Zeneakadémián egyidejűleg végezte. "A magyar népdal strófa-szerkezete" c. disszertációval doktorált. 1925-ig sűrűn rendszeresen gyűjtött népdalokat, később szórványosabban, de legutoljára még 1950-ben is. 1906-tól Bartók Bélával együtt dolgozott a Felföldön, Erdélyben, a bukovinai székelyek között, ill. az ország más részein föltárva a magyar népzene archaikus rétegét. Eredményeit az Ethnographia lapjain publikálta. 1913-ban Bartók Bélával készítették el az új egyetemes népdalgyűjtemény tervezetét (Ethnographia, 1913), majd megszerkesztették az első jelentős korszerű népzenei kiadványt [Népdalok (Erdélyi magyarság) 1923]. Szendrey Zsigmonddal társszerkesztője volt az MNGy utolsó kötetének (Nagyszalontai gyűjtés, 1924).
Népdalgyűjtő tevékenységével párhuzamosan bontakozott ki egyéni stílusú zeneszerzői munkássága, amely elsőrendűen magyar népzenei élményekben gyökerezett. 1925-től kiterjedt pedagógiai munkásságot is kifejtett az iskolai népdaltanítás és a zenei anyanyelv ápolása ügyében. Több jelentős zenefolklorisztikai tanulmány után, 1937-ben "A magyarság néprajza" számára megírta alapvető fontosságú összefoglaló művét "A magyar népzene" címmel. 1930-tól a budapesti tudományegyetemen zenefolklorisztikai szemináriumot indított, 1937-40 között népzenei előadásokat tartott a Zeneművészeti Főiskolán. Ezek hallgatóiból verbuválódott a magyar népzenekutatók újabb nemzedéke. 1940-től az MTA-n a Magyar Népzene Tárának szerkesztését vezette. Irányításával jelent meg 1951-66 között a sorozat első öt kötete. Ugyanebben az időben a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportját vezette igazgatói minőségben.
A Nemzetközi Népzenei Tanács (CICMC) elnöke, a Nemzetközi Zenepedagógiai Társulat (ISME) díszelnöke, a Magyar Néprajzi Társaság fővédnöke volt.
Fontosabb írásai:
Népdalok. Erdélyi magyarság (Bartók Bélával, Bp., 1923
A magyar népzene [Bp., 1937. További bővített kiadások: 1943, 1952 (Vargyas Lajos példatárával), 1960, 1969, 1973, 1976; megjelent német, angol és orosz nyelven is 1960-ban]
Visszatekintés (I-II-III.) Összegyűjtött Írások. Szerk. Bónis Ferenc, Bp., 1964-89)
Közélet, vallomások, zeneélet. K. Z. hátrahagyott írásai (szerk. Vargyas Lajos, Budapest 1989)
Magyar zene, magyar nyelv, magyar vers. K. Z. hátrahagyott írásai (szerk. Vargyas Lajos, Budapest, 1993)
Életrajz:
Kodály Zoltán élete képekben és dokumentumokban (szerk. Eősze László, Budapest 1976)
Kodály Zoltán levelei (szerk. Legány Dezső, Budapest 1982)
Kodály népdalfeldolgozásainak dallam- és szövegforrásai (szerk. Bereczky János-Domokos Mária-Olsvai Imre-Paksa Katalin-Szalai Olga, Budapest 1984)
Magyar Néprajzi Lexikon, Budapest, 1980.
