Patria

A menyasszon szép virág koszorúja gyöngyvirág
Az a boldog vőlegény ki azt mondja jaz enyém
A menyasszon gyöngykoszorú csak az én szívem szomorú
A menyasszon szíve tája boldog minden dobbanása.

Virágos a fa teteje koszorús a leány feje
Hullani kell a virágnak esküdni kell a leánynak
Gyere rózsám gyere már mer a szívem téged vár
Téged óhajt téged vár, téged csókolni nem kár.
(Ferencziné)

Szép a leján ha lánykort ér szép hajával játszik a szél
Nem is tudja mi a bánat míg lánbarátival járhat
De a leján férjhez megy már, s galickába bézárt madár
Megtudta hogy mi a bána, mer az örömtül megvállott.
(Siposné)

LLSz55j: Menyasszony-búcsúztató. Régen az egész fiatalság elment a menyasszonyért, hogy elkísérje az új házba. Ezzel a dallal kísérték a szekérig, s mikor vele együtt felültek az őt kísérő leányok és asszonyok is, a szekér megindult, s mindnyájan énekelték, amíg el nem távolodtak a menyasszonyi háztól. Lásd: LLSz26j.

E dallamra még a következő strófákat is énekelték:

Isten veled szülőanyám
Nem viselsz több gondot reám
Mer' engem most megcsókoltál
Szárnyamra elbocsátottál.

Fáj a szívem reszket lábom
Tőled anyám meg kell válnom
Köszönöm hogy felneveltél
Édes lányodnak szerettél.

Isten veled szülő házom
Én benned többet nem játszom
Átlépem a küszöbödet
Jaj Istenem mire megyek.

Isten veled leánysereg
Én közétek már nem megyek
Mert mikor közétek megyek
Menyecske lesz már a nevem.
(Var.: Már akkor menyecske leszek.)