Szegény vándor fecske
Azonosító:
Gr115B
Használat helye:
Szentegyházasfalu (Udvarhely) Erdély
Előadásmód:
ének
Adatközlő:
Lőrinc Mihályné Vitus Ágnes özv. (63 éves, született 1881)
Gyűjtés ideje:
1942.X.18.
Gyűjtő:
Jelen volt:
Publikáció:
Panaszolja sorsát
Hogy ő mennyi búval
Éli e világját.
Hogy ő mennyi búval
Éli e világját.
Menjünk el édes fiaim
Nem lehet itt ülni
Következik a hideg tél
El kell nekünk veszni.
Következik a hideg tél
El kell nekünk veszni.
Könnyűd nekünk az utazás
Mert semmit se viszünk
Útunkba rendel az Isten
Amit mi megegyünk.
Útunkba rendelt az Isten
Amit mi megegyünk.
Elindultunk a nagy útra
A keleti földre
Elérkeztünk a tengernek
Nyúgati szélére.
Elérkeztünk a tengernek
Nyúgati szélére.
Siránkozva panaszoljuk
Hogy mehessünk által
A nagy viznek szélességét
Hogy repüljük átal.
A nagy viznek szélességét
Hogy repüljük átal.
Megsegít minket az isten
Mégis átrepűlünk
Hogyha az Isten megsegít
Még hazánkba jövünk.
Hogyha az Isten megsegít
Még hazánkba jövünk.
A fecskének az ő sorsa
Mint a vándorlegény
Csak országol s bújdosódik
Mindörökké szegény.
Csak országol s bújdosódik
Mindörökké szegény