Patria

Magyar népzenei gramofonfelvételek

Véletlen embernek utolsó órája

Azonosító:
Gr217Ac
Használat helye:
Pinnye (Sopron) Dunántúl
Előadásmód:
ének
Adatközlő:
Gyűjtés ideje:
1954.08.28.
Gyűjtő:
Jelen volt:
Publikáció:
Lajtha: Sopron megyei virrasztóénekek (Bp., 1956)/152
Véletlen embernek utolsó órája
Megvizsgálhatatlan, senki azt nem tudja
Isten határozta valamikor tartja
Sem ifjú sem idős által nem hághatja.

További versszakok (felvételen kívül):

Arany ezüst szépség drágakő ékesség
Halál ellen semmi bárminő frissesség
Czifra és tündöklő iratott fényesség
Meg nem szabadíthat semmi nagy erősség.

Lesben serénységgel csak az órát várja
Ember életének határát nyomozza
Hirtelenül mindjárt csak torkon ragadja
Ásóval kapával jószágától fosztja.

Erős kővárokból urakat kivonja
Teli tárházokat velek elhagyatja
Királynak koldusnak ilyen kemény sorsa
Semmi szerzetbéli magát nem óvhatja.

Nékem is órámat nyilván közel hozta
A halál illetja testemet átjárta
Nehéz betegségem bizonnyal mutatja
Hogy lelkemnek el kell testemtől válnia.

Már tőlem elmarad én minden jószágom
Tovább életemet én már nem halaszthatom
Édes árváimtól noha meg kell válnom
Nem soká utánam őket is elvárom.

Jertek azért hozzám fiaim leányim
Kikre életemben néztenek szemeim
Halljátok meg mostan utolsó beszédim
Míg meghidegülnek fájdalmas tetemim.

Nékem el kell mennem látjátok oly útra
Melyről immár több nem térhetek vissza
Ez lészen fiaim végső búcsúzása
Édes atyátoknak (anyátoknak) megszűnik szólása.

Valjon életemet hogy ha elé hozom
Búbánat, fáradtság, számtalan fájdalom
Kereszt sok háború bántotta vígságom
Tehát hogy ne kívánjam immár nyugovásom.