Sirató – (leány siratja édesanyját)
Azonosító:
Gr208B
Használat helye:
Lábnik (Bákó) Moldva
Előadásmód:
ének
Adatközlő:
Dániel Ferencné (27 éves)
Gyűjtés ideje:
1954.03.29.
Gyűjtő:
Jelen volt:
Publikáció:
Domokos-Rajeczky: Csángó népzene (Bp., 1956-1961)/I/4
Mámikám, mámikám, keljen fel mámikám ... Nem gondolja három árvát elhagyott mámikám, mámikám? Nincsen többet nekünk édesanyánk a világon, ki főzzön nekünk s ki takarítson nekünk édesanyám, édesanyám ... Merre menjünk s kinek mondjuk: édesanya, ettül emerre? Édesanyám keljen fel ... Jaj, mikor hazajött édesanyám a búcsúról elég vót, amikor megcsókoljon bennünköt ... akkor mehelyt meg ... Nem gondoltuk, mi világosság van az ágybo ... de ment ki az utolsó szózata: Hol vagytok ki lyánkájim? Gyertek ide! ... Jaj, édesapám felvett a karjáro s elvitt le anyókámnak a lakására ... Minket aval biztattak: ne féljetek, me édesanyátok jól van ... Mikor má nyóc órakor felkeltünk, meghalljuk a nagy siratozást édesapám lakásán ... Édes anyókám nem engedett ki a házból, hogy még ne tudjuk, hogy édesanyám meg van halval ... S így maradtunk el, három árva, melyik együk az árva kenyeret most is ... Édesanyám, édesanyám, sajnáljon meg ...
"Én sirattam édesanyámat, ötéves koromban, mikor meghalt, Dániel Ferencné, egyházaskozári"