Patria

Sirató – (asszony az emberét siratja)
Jaj Istványom, Istványom! Lelkem édes jó társam! ... Keljen fel lelkem, szóljon valamit, hogy én immá mit csináljak s merre menjek lelkem édes jó társam ... Tanítson valamire, hogy mit csináljak s evel a hét árvával, Istványom, Istványom, fájdalmas testi jó társam ... Me' jól tudja, lelkem, hogy nekem nincsen senkim immán ... csak a jó szomszédjaim, lelkem édes jó társam ... Me' nekem nincsen sem édesapám, sem édesanyám ... s akibe én még bízok édes jó társam Istványom, Istványom ... Mé' nem sajnálja meg bár a legkisebb árváját a hét bő. Istványom, Istványom, lelkem édes jó társam ... met az idegenyek kezt vagyunk nincsen nekünk senkink, lelkem édes jó társam ... szóljon valamit, bár így szóllítjuk s mégsem akar szóllani, lelkem, édes jó társam. Mondja meg hogy merre menjek s még honnné hojzak valamit ... hogy én magának a száját megenyhítsem, lelkem édes elepedett hű társam, ja-ja-jaj ... Mé' nem szól valamit, hogy az idegen féden maradott gyermekeimnek mit
izenjek immá, hogy hol van az ék édesapik? Istványom, Istványom, lelkem édes jó társam ... S a jó Isten fizesse meg lelkem társacskám ... hogy ken' velem nem csúfolkodott ... s ezt a sok szép időt ketten olyan jól eltőtöttük, hogy a világ nem kacagatt minket Istványom, lelkem édes jó társam! ... Tanyítson valamire, tanyítson valamire. Met úgy fáj a szívem azt gondolom, el kell hasadjon, lelkem édes, fájdalmas testi társam jajajaj! ... Józsim s Jánosom ... s amelyikek ott maradtatok az idegen fődön, édesanyámnak gyermekei jajaja ... Jertek valahonnét eleimbe édesanyámé, hogy bárcsak még egyszer lássátok meg s a tik édes apátokot ... lelkem édes gyermekeim ... Istványom, Istványom ... Mé' nem szól bár Péterkének, mert ő a legkisebb s az egész árva kezt, lelkem édes társam jajaja! ... S met a többik még tudják, hogy nekik édes apik vót, ... de te, ez a gyermekecske sohase tudja meg, hogy neki vót édesapja, Istványom, Istványom, lelkem édes jó társam ... Még ez utóljára aszondom, s a jó Isten fizesse meg kendnek minden hejzám való jóságát ... hogy ken' vélem nem csúfolkodott, lelkem édes jó társam, jaj jaj jaj jaj jaj Istványom!
"Én sirattam Jakab Istvánné, az emberemet, mikor eltemették".