Patria

Sirató (Menyasszony búcsuzik az anyjától)
A menyasszony templomba való indulás előtt búcsúzik.
"Mámikám s tátikám s testvéreim maradjatok békével, met nekem mennem kell, ajtók kapuk nyílnak s lábajim indulnak. De arra kérem édes mámikám s édes tátikám s testvéreim, megbocsássatak, ha valamit vétettem. Én es megköszönöm, hogy ily ekkorára felneveltek ingemet es, édesapámnak s anyámnak. Tátikám s édesanyám, immár se felejtsenek el, ne gondolják, hogy örökre kimenyek az életjikből. Majd még visszajövök s felkeresem édes mámikám, köszönöm a nevelésit, hogy őrözgetett ingemet, édes mámikám. Tűztől, víztől s minden rossztól, édes mámikám. Testvéreim megbocsássatok, ha valamit vétettem, me' lehet sokszor rosszat mondtam s megszidtalak testvérkéjim. Ne gondoljátok, hogy én es elfelejtlek, majd még eljövök héjzátok, s tik es gyertek el héjzám testvéreim. Mámikám, édes mámikám, jól tudja, milyen ez a fiatal élet. Ez a fiatal élet olyan, két idegen úgy össze kell tanuljon a legén a lejánval, mint két testvér. S olyan egyek kell legyenek, meg kell egymást hallgassák. Mert így rendelte az Isten édes mámikám, ne gondolja édes mámikám, hogy nem fáj a szívem kendtekér', ne gondolja, hogy elfelejtem, hogy jól gondoskadatt rejám, s nevelgetett mámikám, Isten fizesse meg minden jóságját. Arra kérem mámikám, jussak eszükbe s jöjjenek el és keressenek fel ingemet es mámikám ... jaj, jaj, jaj, jaj! ... Búcsúzott Bálint Péterné az édesanyjától, apjától, mikor ment férjhez."

A sirató szövegváltozata (felvételre nem került):
"Mámikám, édes mámikám, maradjon békével, édes mámikám, mert nekem lábaim indulnak, ajtók kapuk nyílnak, anyám. Isten fizesse meg, hogy ekkorára felnevelt, tűztől, víztől őrzött, gyenge vízben feresztett, mámikám. – Arra kérem, már se felejtsen el, mámikám, mer én se felejtem el. Mámikám, édes mámikám, s tátikám, édes tátikám, mér nem jő haza. Jusson eszibe, két esztendős mikor árván maradtam, tátikám. Isten tudja mámikám, hogy nevelgetett egyedül. Mindenkinek édesapja vót, csak én voltam árva, tátikám. Árvának születtem, tátikám, s árván halok meg. Isten tudja, hogy nőttem fel apa nélkül. De köszönöm édes anyámnak, hogy felnevelgetett s felruházott, s arra kérem édes mámikám, hogy megbocsásson, ha valamit vétettem, ha sokszor a szót visszamondtam s nem kellett volna, mámikám."

Lajtha megjegyzése: Bálintné szerint a menyasszony is sír, de nem jajgat olyan nagyon,
mint amikor halottól búcsúznak