Patria

Sirató II. rész
(Beszélve): Most indulunk ki a templomból
(Énekelve): Jöjjen hazafelé édes tátikám ... ne menjen azakra a járhatatlan utakra, édes tátikám ... mert az, aki elmentek arrafelé vissza sohasem jöttek édes tátikám ... Nézzen vissza szegén zárváira kísérgessük át hozunnat édes tátikám ... Jaj nagyapókám nagyapókám jöjjen édes tátikámnak elejibe ... Mert a jó Isten őt is elvitte nem hagyja még egyiket is közülük hogy minket támítgassanak ... Ó jaj Istenem Istenem hova menjünk kinek könyörögjünk ... adj minket is megsajnáljanak ne maradjunk egyik útról a másikra ... Édes tátikám s e nagyapókám s többi testvéreim ... amelyikek odagyűltetek mindnyájan csokorba csak mink maradtunk vissza ... Tekintsenek vissza mindnyájankra s ne felejtsenek el münköt is ...
(Beszélve): Most teszik be gödörbe.
(Énekelve): Édes tátikám édes tátikám minek nem mondta meg e gödörásóknak tátikám ... hogy csináljanak vaj egy ablakot a gödrinek is hogy mikor az égbe jut jöjjünk el nézzük meg kedet ... mert így csak béteszik de soha világon meg nem tudjuk látni édes tátikám ... Jaj istenem de szerencsétlen holtunk és annak is születtünk ... Adnék inkább [...] de ne legyen édes tátikánk se ne legyen...


A felvétel alkalmából énekelt, de fel nem vett egyéb siratók szövegei:

"Édes Tátikám, Tátikám, keljen fel még egyszer utoljára, vigyázkodjék meg az életjibe és a hét árváját sajnálja meg. Közülük bár a legkisebbet, mer az még nagyon kicsike és nem tud semmit és még nem is fogja tudni, hogy vót-e neki tátikája. Bácsikám s néném és a többi húgaim és az ecséim, akik tölle elmaradtunk, édes tátikánktól, árváknak a világba, arra kérjük édes tátikám, hogy ilyen kis korunkba, hogy elhagyott, ne felejtkezzék el rólunk, hogy bárcsak álmunkba is jöjjön el és oktasson meg, édes tátikánk. Édes mámikánk, hova mennyünk, hogy még édes tátikánkkal találkozzunk, hogy a csukrunk még egybe legyen, amint vót. Édes tátikánk arra kérjük, mégis sajnájjon meg minket és térjen meg az útjáról amelyikre elindult, hogy úgy elindult, mintha senkije se vóna. Jöjjön vissza és igazgasson mindenkit a dolgára, mert csak úgy tudunk előre haladni, a maga tanítása után, mert más senki se bírhat tanítani, úgy mind kijed, édes tátikám.
(Ezeket elmondtam a templomig, most viszik ki a templomból.)
Édes tátikám, térjen vissza a járatlan útról, mert azt maga nem üsmeri, mert azon még nem vót sosem, mert ki arra ment ó, még vissza sosem jött, édes tátikám. Gondoljon vissza jaz életjihez, milyen pusztának maratt, hogy nincsen ki vezérelje és a gyermekeit elrendezze. Jaj temető, temető. De nagy keserves szó vagy, mert akit eccer bévettél, soha haza nem engedted. Jaj Istenem, Istenem, milyen nagyot vétettünk, hogy ilyen szomorúságba juttunk és nagy árváknak marattunk. Tátikánk, tátikánk, még csak egyszer visszatekéntsen, hogy az életünköt meglássa, ezkit olyan nagy keserűségbe elhagyta, arra kérjük édes tátikánk, hogy még gondoljon rivánk, hogy vót kendnek is hét árvája, amelyikeket otthagyta az idegenek számára.
(Most a gödörbe teszik, most lesz a búcsúzás)
Most Isten fizesse édes tátikám, hogy ekkorára fölneveltek, minden rossztól megőrzöttek, tűztől-víztől megmentettek, hogy szerencsétlenségbe nem estünk. Megbocsásson minyájinknak, mert lehet sokszor vétettünk, amelyikre mük még nem is emlékszünk. A jó Isten nevibe kérjük, hogy minköt el ne felejtsen és maradjon békibe és Isten nevibe édes Tátikám.
(Most megcsókóljuk a keresztjit s térünk vissza)
Élet élet puszta élet, pusztán maradtál, nincs ki többet benned megvigyázkodjék és münköt tanítgasson, mert az árvát a nap es inkább süti s a szél es inkább fújja. Jaj Istenem Istenem hova menyünk, merre fogjunk, hogy még édes Tátikánkot még egyszer meglássuk, hogy még édes Tátikánkat visszahozzuk s az életbe meglássuk.
(Szól az édesanya:)
Árváim, árváim gyertek haza és a jó Istent imádjuk, hogy megsegítsen bennünket, hogy megőrözzön munden rossztól s a gonosz emberektől.

Siratta Benke Jánosné édesapját.