Patria

Sirató III. rész
Temető, temető, jaj be de keserves szó nekünk, temető ... met aki ide jött, temető, vissza többet soha sem jó, temető, temető ... Most ide jött az én édes tátikám is ... Ó mely mégis elhagyott minket, mintha sosem lettünk volna ... Jaj édes tátikám, merre menjünk és merre fogjunk, tátikám ... ha mi még egyszer összetalálkozunk s egy csokrecskába összegyűljünk tátikám ... Mert úgy elcsorbult a csokrunk, hogy az asztalnál is mindig hiányzik ... Édes tátikám, jöjjön el álmunkba, tanítgasson meg münket ... hogy bajakba ne essünk, mert más senki sincsen, aki megtanítson.
(Beszélve): Most keresztet csókolunk ...
(Énekelve): Isten fizesse, tátikám, hogy ekkarára felnevelt, tűztől, víztől megőrzöttek ... s minden rossztól megmentettek, hogy semmi bajba mostanig nem estünk ... s maradjon békével az Isten nyugodalmába, édes tátikám ... Megbocsássanak, mennyit vétettünk, mert tudom, hogy sokat vétettünk ... Mert nem tudtunk va ... Siratta Benedek Rózi, Benke Jánosné 'z édesaptyát, testvéreit, nagyapókáját. Szárászi lakos, gyószényi születés."

A siratás utolsó része, amikor újra hazatértek a gyászházba:
Otthon siratunk. Szövege (lemaradt a lemezről) a következő:
"Élet, élet, puszta élet! Pusztán maradtál, nincs, ki többet benned megvigyázkodjék, és münköt tanítgasson. Mert az árvát a nap es inkább süti, s a szél es inkább fújja. Jaj Istenem, Istenem! Hová menjünk, merre fogjunk, hogy még édes tátikánkot még egyszer meglássuk, hogy még édes tátikánkot visszahozzuk s az életbe meglássuk?"
Szól az édesanya:
Árvájim, árvájim, gyertek haza, s a jó Istent imádjuk, hogy megsegítsen bennünköt, hogy megőrözön minden rossztól s a gonosz emberektől."