Manga János
(1906. Pereszlény -1977. Budapest). Tudományos kutató, folklorista, a történettudományok kandidátusa (1960).Tanitói oklevelet, majd a kolozsvári egyetemen bölcsészdoktorátust szerzett (1941). A budapesti Néprajzi Múzeum muzeológusa (1941-1949), a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatója (1949-1957, ill. 1958-59), a Népművelési Intézet igazgatója (1957-58), a budapesti Néprajzi Múzeum megbízott főigazgató helyettese (1960 -1963), az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának tudományos munkatársa (1963-1973), osztályvezetője.
Szűkebb szakterülete a pásztorművészet, a népi hangszerek, a népszokások és a római katholikus vallásos néprajz vizsgálata. A pozsonyi rádió magyar adásának első szerkesztőjeként kezdett népzenét gyűjteni (1936). Elsősorban az Ipoly és Garam mente, a Zoborvidék és Mátyusföld magyarlakta községeiben végzett néprajzi gyűjtést. Foglalkozott a magyar és a szlovák népszokások interetnikus kapcsolataival és a magyarországi szlovákok néprajzával is. Számos tanulmánya, cikke jelent meg a szakfolyóiratokban.
Fontosabb munkái:
Ünnepi szokások a nyitramegyei Menyhén (Bp. 1942)
A magyar katolikus népélet képekben (Bp., 1948)
Egy dunántúli faragó pásztor (Bp., 1964)
Ünnepek. Szokások az Ipoly mentén. (Bp. 1968)
Magyar népdalok-népi hangszerek (németül, angolul is, Bp., 1969)
Magyar pásztorfaragások (németül angolul is, Bp., 1971)
Z minulosti Veňarcu (Budapest, 1978).
Életrajz:
Dömötör Tekla: Manga János (Ethnographia, 1977).
Magyar Néprajzi Lexikon, Budapest, 1980.
