Patria

Szék a XIII. század óta sóbánya-város. Jelentőségét, nevének fényét a mindenkori széki kamara grófság vagy kamara ispánság, a bányászat hatósági ellenőrzésére és megvámolására létesített Sókamara adta meg. Mai lakói erről azonban mit sem tudnak. Nem emlegetik községük egykori városi voltát. Nem ismerik és nem büszkélkednek múltjával. Pedig Szék még 1877-ben rendezett-tanácsú város. Inkább csak a dalszövegek mondják: "Megengedje Szék városa" vagy "Szék városán verbuválnak kötéllel".

Szék Szamosújvártól délre, Szamosújvár és Kolozsvár között fekszik. Jól elzárt hely. A széki ház melletti "asszonykert" a sokféle és kitűnő zöldségfélét termelő háziasszony büszkesége. Ha a széki asszony kertjének termését Kolozsvárra viszi piacra, két hegy-gerincen által tud csak lejutni a városba. Aki meg Szamosújvárról megyen télen, szánon Székre, könnyen úgy jár, mint e sorok írója, azaz többször is le kell szállni a szánról, hogy hátul tolja, míg elől a fuvaros a lóval együtt húzza. Bizony erős a kaptató s a nagy hó elborít mindent; elborítja a hó az utat, az útmenti árkot, amelybe könnyű belefordulni, de amiből annál nehezebb kikecmeregni. Az út oldalán távolabb dombok - sajátos mezőségi kép -, a dombok között völgyek és kis síkok. Az egyiket róka-, a másikat farkas-völgynek hívják, mert az egyikben rókák tanyáznak, a másikból meg farkas szokott kirontani.

Mindezek után se gondoljunk arra, hogy Szék változatlan állapotban maradt ősi település. A XV. század végén német lakosai voltak. Ezeknek ma már semmi nyoma, ha csak a sárgarézgombos, világos-kék posztóból készült férfi mellényről, a különös formájú kalapról, esetleg egynémely különös dur-dallamról nem gondolhatnók valami német-féle hagyományra, esetleg hagyomány-töredékre. Akkor is csak gondolhatnók, mert efelől semmi, de semmi bizonyosságunk nincsen. A maiak a régi németekről mitsem tudnak. Amit azonban emlegetnek, az székely származásuk. Ezt tudják, hirdetik és büszkén vallják. Az Ungvári család nem mondja magát székelynek, mert ők magyarok, akik "Magyarországból származtak". De a Siposok, Szováthi-ak, Bálintok stb. - persze már csak inkább öregek - még ma is emlegetik székely származásukat. Van, aki azt is tudja, hogy családja marosszéki, udvarhelyi stb. eredetű. Hogy mikor alakult ki a mai Szék lakossága, a könnyen elérhető adatokból ki nem mutatható. Annyi bizonyos, hogy az 1770-ben összeírt adományos nemesek között szerepel széki Prosa István, apai jogon; 1837-ben nemes-jogú birtokosok a Ferenczi, Lebedi, Fülep, később a Ballók, Filep- családok: az e kötetben szereplő énekesek elei. Az elmúlt száz esztendő elsimított, eltüntetett minden ilyen származás-, rang-beli különbséget közöttük. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy Szék paraszti renden ne legyen éppen olyan társadalmi tagozódású, mint a vidék többi falvai.

Még messzibb múltjukkal tehát nem igen érdemes foglalkoznunk. Egyformán éneklik, muzsikáltatják megmaradt s megőrzött zenéjüket, egyformán igazgatja őket, írott törvénynél erősebben, a még élő szokáshagyomány. Ha Szamosújvár felől jövünk Székre, először egy román telep mellett haladunk el, majd igen meredek, rossz, köves úton érkezünk a "város"-ba. Az elzárkózottság igen jellemző vo1t Szék lakosaira. Talán ez lett volna a tudatuk alatt megmaradt magatartás, mely a régen alapított városok cíviseire jellemző. A középkori város polgári zárt társadalma nem engedett maga közé idegent. Így valahogy nem engedett idegent maga közé Szék sem. Kimutatható, száz éve nem szokás, hogy széki legény ne széki lányt venne feleségül. Széki lány sem megy más faluba férjhez. Széknek három nagy része, "szege" van: Felszeg, Forrószeg és Csillagszeg, önálló, szinte zárt egységek, és ilyen az életük is. 1940- ben úgy mondották, hogy felszegi csak felszegivel házasodik, a felszegi táncházba csak felszegiek járnak. Az elkülönülés, az elzártság tehát fokozódott: Szék élete "szegekre" oszlott. Amit Felszegről mondottam, áll Forrószegre és Csillagszegre is.

A község lakosainak ezzel az elzárkózó hajlamával lehetne magyarázni, hogy vannak dallamok, amiket eddig csak Székről ismerünk. Az adatok kicsiny száma azonban nem elégséges ahhoz, hogy széki dialektusról tárgyalhatnánk. Ha egyáltalán dialektusról beszélhetünk, talán sejthetjük, hogy a további gyüjtések eredményeképp majd különbséget tehetünk északi és déli mezőségi dialektus között. A széki dallamok egy részét vagy változatait az eddigi székely népzene-gyüjtésből ismerjük. Az itt közölt hangszeres dallamokból is hallottam egy-néhányat Ákosfalván is, Gagyon is. Odavaló öreg prímások játszották. (10., 18) [Gr 94Aa, Gr 95Bb]

E száz és egynehány dallam arra sem elég, hogy az itt közölt széki gyüjtést monográfiának nevezhessem. Kötetem kizárólagos célja a teljes tudományos hitelű anyagközlés. Már ez is nehéz feladat. Elsőnek volt alkalmam hangszeres együttest gramofon-lemezre felvenni, először állottam szemben a partitúra lejegyzés nehézségeivel. Akármennyire is iparkodtam, hogy pontos legyek és minden részletet lekótázzak, kiderült, hogy nemcsak a lejegyzőn áll minden. A felvétel minőségén túl nagy szerepe van külön a lejegyzés céljára készült gramofonnak is. Ha jobb, tökéletesebb a gép, — az ember többet hall ki, többet ír le bizonyossággaI. Minthogy újabban egyre finomabb gépek állnak rendelkezésemre, minden-egyes új géptípussal újra revideálhatnám a lejegyzést. E revíziónak sohasem volna vége. Hiszen ugyanazon a gépen végzett minden revízió alkalmából is újs,bb és újabb változásokat javíthatunk lejegyzésünkön. Az emberi fülnél tökéletesebb gépek majd pontosan mérik a hang magasságát, időtartamát, lesz elektromos metronom, lesz népzenei célra készült hangot filmszalagra kifotografáló szerkezet, ha majd népzenét hangosfilmmel gyüjtünk, úgy ezek és a hasonló gépek mondják majd ki az utolsó szót. A lejegyzés revízióját bizonyos rezignációvaI egyszer abba keIl hagynunk.

A teljes tudományos hitelesség mindig csak viszonylagosan teljes. Én legalább utólag mindig visszakívánkozom a gyüjtés helyére, hogy ezt, vagy amazt a hiányt, vagy kiegészítendő és folytatandóí rnunkát pótolhassam. Nagy eredmény a kellően előkészített gramofon-felvétel. Megmaradnak a hanglemezek, megmaradnak a matricák, amelyekről, mindig újra 1ehet préseltetni hanglemezt és így biztosítjuk annak lehetőségét, hogy aki majd utánunk jön, újra vizsgálhatja, javíthatja munkánkat. Mi "in vivo" és "in vitro" dolgoztunk. Semmi akadáIya annak, hogy legalább "in vitro" munka a jövőben tovább folytatódjék. (Ahogy s természettudós "in vivo" (életben) és "in vitro" (kémcsőben) vizsgálódik, úgy kell dolqozni a népzene-kutatónak is. Igen nagy hiány, ha valaki nem hallotta helyszinen a népzenét, mellyel foglalkozik, de hiányos dolgot végez akkor is, ha a lejegyzéskor, gyüjtéskor nem veszi figyelembe a ma nyujtott "mikroszkopikus" munka gépek adta lehetőségeit).

A felvételek a Magyar Rádió Studiójában készültek. Tudom, sokan ellenzik, hogy studióban készüljenek népzenei felvételek. Ragaszkodnak a helyszíni felvételhez. Magyar viszonylatban nincs igazuk. Helyszíni feljegyzéssel, helyszínen készült fonográf (újabban magnetofon) felvétellel ellenőrizhetjük, vajjon másképpen énekelnek, másképpen muzsikálnak-e a studió mikrofonja előtt. Tapasztalataink szerint a studió mikrofonja nem okoz semmiféle lényeges változást. Előfordult, hogy néha az énekes gyorsítja a tempót. Idegesség jele. De énekese válogatja. Van, aki végig tartja a tempót. A prímás meg egyenest, jobban, hitelesebben játszik a studió mikrofonja előtt, mint amikor egyéni szóló-játékát vettem fonográfra. A cigánybanda mindig közönségnek játszik. Megszokta a nyiIvánosságot. A prímás meg csak a banda élén hiteles. A fonográf felvételkor csak szólózott, többször vétett.

Ismételten kérem az olvasót, hogy e kötetet mint tudományos anyag közlését vegye kezébe és így olvassa. Elhagytam minden zenetörténeti és összehasonlító folklore követelte magyarázatot. Úgy láttam, akárhol kezdeném — folytatni kellene. Akárhogy korlátoznám az efajta munkát, bárhol is hagynám abba, csak olyan félmunkát végeznék, amely rosszabb és dilettantikusabb az ilyen egyszerű adatközlésnél. Éppen a széki anyag zenefilológiai feldolgozásához sok, ma még alig hozzáférhető anyagot kellett volna átnézni. Különben is a tudományos adatközlést és ennek filológiai feldolgozását két különböző feladatnak tartom. Minthogy mindig hasznosabb, ha az adatközlés jelenik meg elsőbbül, nyugodt lelkiismerettel vállaltam a kötet jelen formájábán való közreadását.

Jegyzetemben csak annyit mondok a daIlamokról, amennyit róluk az előadóktól hallottam. A gramofonról lejegyzett dallamok jegyzeteiben nem közlöm mindig ugyanazon dal helyszíni fonográf felvételét is. Azokat a változatokat választottam ki, amelyek vagy önmagukban érdekesek, vagy érdekesek azért, mert két énekes. dalolta, ugyanazt a dallamot hasonlíthatunk össze, akár mert ugyanazon énekes későíbb, más alkalommal, bizonyos variánsokkal énekelte a dalt.

A széki népzene két érdekességére hívom fel az olvasó figyelmét. Az egyik a zenekari partitúrákból világlik ki. Adalék arra, miképpen harmonizál az analfabéta falusi cigány. A hangok neveit is alig, de a harmóniát egyáltalán nem ismeri. A székiek kizárólagosan csak dur- harmóniákkal élnek. A harmóniákat a prímás ellenőrzi. Ő mutatja, mit játsszék a kontrás és hogy milyen ritmusban játsszék. Ferenczi Márton szigorúbb volt Ádám Istvánnál. Harmónizálás-módjuk régi hagyomány. A városi ú. n. "cigányos" modort nem ismerik. Igen szép és érdekes a kíséret lágyan ringó ritmusa amely [9/16, 7/8, 5/8, 3/4] között váltakozik. Egy vonóra veszik a harmónia ismétlését — fél-taktust. — Az első természetes hangsúlya melett kissé megnyomják a másodikat, amely megrövidül, szünet válassza el az új vonóváltástól, anélkül azonban, hogy a vonót a hídról felemelnék "Lassú düvő"-nek nevezik e játékmodort.

A széki dallamok másik érdekessége a négy 16 szótagú sorbó1 álló dallamok csoportja. Ezentúl nevezzük őket röviden 16-osoknak. Azok a 16-osok, melyek második dallamsora a tonikán végződik, néha két önállóan is élő dallammá bomlanak. Így egy 16-osból két 8-as dal lesz. Megesik, hogy ugyanazon ilyen módon alakult 8-asra, több szöveget (2-5 strófát) is énekelnek, pedig lévén elég szövegük, módjuk volna tizenhatost énekelni. A 16-osokból szétvált 8-asok nem mindig egyformán állnak össze 16-osokká. A 96. szám [MH3968a,b; MH3976c] alatt példaképpen több olyan 8-as dallamot közlök, amelyek váltakozva állnak össze 16-ossá. Úgy is mondhatnám: függetlenedett, egymástól elvált és most külön, szabadon úszó 16-os részek. Székelyföldi gyüjtésemben másutt is feljegyeztem ilyen fél 16-osokat. Vannak olyanok, amelyek csak mint fél 16-osok érthetőek, és olyanok is, amelyeket a. 16-osok ismerete nélkül 8- asoknak tartottam volna.

A 16-osok táncdallamok, akármilyen lassú legyen is a tempójuk: Ahogy a csárdás-dallamot játssza a cigány lassú csárdásnak meg gyorsnak is, úgy változik a 16-osok tempója, ha táncolnak rá. Olyan lassan járt táncot, mint a "széki négyes"-t, másutt még nem láttam. Van, amelyiket a helyszínen bálban vagy mulatságban, a közölt metronorn fele értékében hallottam. A régi magyar "lassú" táncot Széken két pár: két férfi és két nőbő1 álló kis csoport járja. Ezért "négyes" a neve. Összefogódznak: a két nő a két férfi vállán a két férfi meg a két nő derekán fogja össze kezüket. Ilyen négyes párokkal tele a táncszoba. A dallam első felére egyirányba forognak, a dallam második fele kezdésekor "fordítanak", azaz most ellenkező irányba forog a négy táncolóból álló kis kör. Ezért hívják a 16-os dallam egy-egy felét "fordításnak". Ha a cigánnyal együtt énekelve kezdték a dallamot, fordításkor a szöveg elmarad, ha kezdetkor a táncosok nem énekeltek, hanem hallgattak, vagy, ami még gyakoribb, la-la-la-val vagy más dúdoló szócskával énekelték, vagy dúdolták a dallamot, úgy fordításkor kapták fel a szöveget. A négyesben mindig így van, azaz tánckor sohasem énekelnek teljes szöveget.

Ének és tánc szempontjából így két részre válik a nagy 16-os dallam. A cigány sohasem muzsikál 16-osokból kiszakadt 8-asokat. Ha valaki így énekli és így kísérteti is magát a bandával — pénzért eljátssza. De ha rajta áll, a professzionista biztonságával őrzi a l6-ost. Szék táncos község. Szeretik a táncot, a tánc-dallamot. Szokás, hogy egy-egy dallamot arról neveznek el, akinek kedveltje volt a dallam. Könnyen osztozkodnak, hiszen elég a dallam, van miből válogatni. A személyekről elnevezett dallamnak, mint pl. "Víg Samu Andrásé", ez a. címe, a neve. Az ilyen elnevezés az illető elhalálozása után is jóideig megmarad. Tiszteletben kell tartani – mondják – nem nyúlnak a címhez, mert ezzel megtisztelik, megbecsülik a volt jó énekest, táncos embert és az utódok a cigánynál nevével rendelik meg a nótát, illetőleg táncot.

Széken egy-egy "társaság" valakitől, aki reászorul, kibérel a farsangi mulatság idejére egy szobát, melyet táncháznak hívnak. Társaság alatt egy-egy összetartó fa1urész lakosságát kell érteni. Táncház van egy-egy "Szegen" több is. Felszeg, Forrószeg, Csillagszeg a táncházak kiválasztásánál is elkülönülnek. De külön táncháza van a serdülő gyerekeknek, a legényeknek és lányoknak, végül a házasoknak. Ezért él meg Széken több cigány-banda. A 16-osok szép számát véleményem szerint inkább e táncházak őrizték meg, mint az öreg énekesek. Egyre erősbödő meggyőződésem, hogy a 16-osok hangszeres eredetűek. Szövegük nem igazi 16-os szöveg. Sokszor csak egymás mellé rakott két 8-as, még többször sorpár ismétléses 8-as. A sor ismétlés nem a 16-ossá válás céljából történik. A sorok megismétlésére elég adatot tartalmaz e kötet.

Széki gyüjtésem óta egyre több olyan 16-osra bukkantam, melynek nem tudták szövegét. Ilyen a 109. sz. dal [MH4204b], amelyről öreg Szilveszter Gergely [Siklód, Udvarhely m.] azt mondotta: "ezt mindig a cigány húzta". Szilveszter is ismerte a négyes táncot, de szerinte egy vagy két pár mindig körül-táncolta az összefogódzó két párt. Táncra való az olyan 16-os is, amelynek egyik sora csak 8-as. Ilyen a 110-es sz. dallam [MH4018a], melyre Bözödön, Ádám György, aki 1942-ben 80 éves korában még táncolt is reá. Nemcsak ő, hanem az 50 évesek is, általánosan ismerték és szerették Udvarhelyben ezt a "szép régi táncot" amely a 16-osnak egyik változata. A 16-osok egyéb formai változásairól sem feledkezünk meg. Van olyan, amelyikben a három 16-os után egy 11-es sor következik (29. sz. [Gr 97B]). A 16-os esalád közeli rokona "a nagy székely hármas", a három tizenhatos sorból álló, Székelyföldön, különösen Udvarhelyszéken, az idősebbek között általános régi dalforma (108. sz. [MH4023b]). Igaz, mindig szöveggel éneklik, de táncdal ez is. Mégpedig a ma már szinte egészen kivesző, régi "magyar 1assú" vagy "csendes magyar", amely olyan lassú tempójú tánc Udvarhely megyében, mint a "széki négyes"s.

A 16-osban imígyen egység tánc és ének és imígyen keveredik össze ének és tánc, hangszeres, avagy vokális problémává a 16-os kérdése. E kérdésre mi a felelet? Gyüjteni kellett volna többet és gyüjteni kell ma is annyit és addig, amíg lehet.

Minthogy – ismétlem – e kötet nem több adatközlésnél, abba a sorrendbe szedtem őket, ahogy gramofon, illetve fonográf felvételkor egymásután következtek. Ezen belül hat csoportra. osztottam a közölt anyagot. Az I.-be hangszeres együttes, a II.-ba ének- és hangszeregyüttes, a III.-ba fonográfról lejegyzett hangszeres, a IV.-be gramofonlemezre vett énekelt, a.z V.-be fonográfról lejegyzett énekelt, a VI.-ba nem széki származású dallamokat csoportosítottam.

Széken 1940 decemberében gyüjtöttem először, másodszor 1941 február elején. A gramofonfelvételek 1941 február 17. és 21. között készültek.

Lajtha László: Széki gyűjtés, Népzenei monográfiák II., Budapest, 1954