Patria

1940-ben történt. Erdélyi gyűjtőútra indultam. Sokfelé kellett volna mennem, hiszen 22 esztendő sok elmulasztott feladata várt reánk. Hosszas válogatás és latolgatás után két tervet tartottam meg. Az egyik szerint Szolnok-Doboka megye Szék községébe szerettem volna menni, hiszen ezideig a szolnokdobokai népzenéről semmi érdemlegeset sem tudtunk. A másik tervem az volt, hogy Kalotaszegbe utazom, ahonnan sok és szép hangszeres muzsikának ismertük dallamát, de csak most, újabban nyílt módunk arra, hogy ne csak a prímás, hanem az egész "banda" együttes játékát felvehessük.

Mindkét gondolat egyformán kedves volt nekem. Néhány hónappal indulásom előtt elmondottam terveimet Kodály Zoltánnak s azt is, hogy alig tudok választani közülük. Kodály habozás nélkül válaszolt s elmondotta, hogy nemrégiben széki hímzéseket látott. Ahol ilyen szép és sajátos hímzések élnek még ma is, kell ott - mondotta - valami érdekes muzsikának is lennie. Lelkesen beszélt és erősen biztatott a széki útra.

Így történt, hogy a vele való beszélgetés után azonnal írtam szolnokdobokai barátaimnak, - akik már régebben vártak - hogy szűkebb pátriájukba indulok.

Emlékkönyv Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára, Budapest 1943.