Patria

Magyar népzenei gramofonfelvételek


8/1950

Lajtha László szakvéleménye a hangszeres anyag lejegyzéséről a Népművelési Minisztériumba. Bennünket érdeklő másolat. 1950. III. 21.

Budapest, 1950. március 21.

Kedves Barátom!

Legutóbbi találkozásunkkor szóba került a hangszeren játszott népzenei anyag kiadás céljára előkészítésének ügye.

Emlékezetedbe idézem, hogy a Tudományos Akadémia Kodály Zoltán szerkesztésében Monumenta formájában (értve ez alatt a Monumenta teljes tudományos apparátusát) jelenteti meg az egész magyar népzenei anyagot. Ennek az anyagnak a hangszeres zene is szerves része - hogy egyebet ne mondjak - már csak azért is, mert egyik és éppen nem jelentéktelen és nem tanulságmentes anyaga: vokális dallamok instrumentális előadások esetleg átalakulása.

Mielőtt azonban egyáltalán beszélhetnénk is a kiadásról még a sajtó alá rendezést megelőző feladatokról és nehézségekről kívánnék beszélni.

Legelsősorban is meglevő hangszeres anyagunk egészében nincsen még lejegyezve. Éppen olyan darabok nincsenek lejegyezve, amelyek semmiféle kiadásból sem hiányozhatnak. Ennek egyik oka az, hogy nincs rendes lejátszó gramofónunk. A háború legelején csináltattam erre a célra valamiképp alkalmas gépet, de az a háborús események következtében elpusztult. Azóta csak egy darab öreg, özönvíz előtti gépet tudtunk szerezni, amelyen sajnos nem halljuk ki az együttesek egyes szólamait sőt, sokszor a díszítéseket sem. Februárban egyik kipróbált gramofón-mechanikusunktól tudományos célra jól használható lejátszó-gép árajánlatát kértem, amelyet most ide mellékelek.

Ilyen gép nélkül az együtteseket nem tudjuk rendesen lekottázni. Már pedig az együttesek a kiadványból ki nem maradhatnak. Az a tény, hogy az eddigi lejegyzések kizárólag a dallamot tartalmazták nem mond egyebet, mint hogy fonográffal nem tudtuk az egész együttest rögzíteni. De világos, hogy ha [a] dallamot együttes (banda) harmonizálva játssza, tulajdonképpen hamisítás [ha] csak a dallamot közöljük. Különben is szólóban a prímás nem úgy játszik, mint a banda élén. Felesleges szót vesztegetnem annak bizonygatására, milyen fontos népzenei dokumentum minden népi partitúra. Ha partitúrát tudunk közölni - azt kell. Ehhez meg lejátszógép kell.

De lejátszógépen túl feltétlenül fekete lemezeket is kell gyártatnunk. A háborús évek alatt székely hangszeres tánczene után jártam. A fonográfra felvett anyag egy részét azután, most már teljes bandával, gramofonra is felvettük. Igen értékes felvételi anyag csak matricákon van meg a Néprajzi Múzeumban, mert kidolgoztatásukra eleddig nem volt pénz. Így van a kőrispataki gyűjtésemmel. Ez tíz lemezen (húsz lemezoldalon) legalább ötven partitúrát tartalmaz. A kábelgyár legutóbbi árajánlata szerint egy lemez kidolgoztatása (ha legalább 30 darabot készíttetünk) 15.- Ft.-ba kerül. Szükség volna tehát a kőrispataki és kb. 2-3 hiányzó széki lemez elkészítésére, ami összesen kb. 5400 Ft.-ba kerülne, hogy egyáltalán legyen miről lejegyezni a muzsikát.

Egyszóval 8.-9.000 Ft. az az összeg, ami nélkül a hangszeres anyag kiadásra való előkészítésének munkájába bele sem foghatunk.
Befejezésül had említem meg egy gondolatomat. Van nehány fonográfhengerünk, amelyen többszólamú muzsika is van, vagy dallam, vagy valamilyen kíséret. Ha ezeket a fonográfhengereket valamikor átjátszathatnók gramofónlemezre, ezzel az eljárással is gazdagíthatnók a tervbe vett kiadványt.

Őszinte üdvözlettel vagyok, igaz híved:

[Lajtha László]