Patria

FM I 782/1-6. számú rádiós felvétel, hat lemezen. Sziépjány Ibronka a bátorligeti Fedics Mihály (1851-1938. december 7.) meséje. Szövege nyomtatásban olvasható: Ortutay Gyula: Fedics Mihály mesél. Budapest, Az Egyetemi Magyarságtudományi Intézet kiadása, 1940. (Új Magyar Népköltési Gyűjtemény I. kötet)11 b. szám, a 278-285. lapokon. E kötetben Ortutay részletesen bemutatja a kiváló mesélőt, közli annak önéletrajzát is. A könyvben jelzi, hogy két helyen szót tévesztett a mesemondó. A mesezáró formula elmondásakor a mesemondó emiatt magára szól („Mindig meg /tévesztem"). Erről Ortutay külön jegyzetet írt (a 285. lapon): „A mikrofon előtt belezavarodott a befejező formulába s minthogy már az előbb is tévedett az egyik állandó formulánál, ingerülten akart magára szólni: Mindig meg (tí. tévesztem!), de intésemre elhallgatott és folytatta a mesét. Különben ennek a záróformulának hibátlan változatát megtalálhatni a 2. számú mese végén is." A meséhez a kötet végén folklorisztikai jegyzetek a 396-397. lapokon. Ugyanennek a mesének egy másik változatát is elmondta Fedics, ezt a kötetben a 11 a számon közölte. Ennek természetesen nem készült hangfelvétele. A ,jegyzetek" elején Ortutay megadja a Fedicsről szóló (1940 előtti} írások jegyzékét. Köztük vitéz Farkas Jenő cikkét: A mese találkozik a masinával (Rádióélet 9. évf. 23. szám). Említi a Fedicsről szóló nekrológokat is.

Ortutay először 1936 kora őszén találkozott Fedicssel, Bátorligeten, meséinek többségét ekkor jegyezte le. Amikor 1937 májusában a lejegyzett meseszövegekkel éppen visszautazott Fedics Mihályhoz, egy vasúti tolvaj ellopta Ortutay táskáját. Ortutay jutalmat is kitűzött a kéziratai visszaszolgáltatójának. Noha a tolvajt később elfogták, az a tárgyaláson kijelentette, hogy a kéziratokat megsemmisítette. Ekkor, 1937 májusában újból lejegyezte Fedics meséit, amelyekből Bátorligeti mesék címmel külön kötetet állított össze (Budapest,1937). Ebben a kötetben nincs benne a „Sziépjány Ibronka" mese, mivel ezt korábban publikálta: ily módon Ortutaynál megmaradt a mese leírt szövege. Ez a 11 a változat. Fedics tehát legalább három ízben mondta el ezt a mesét, ebből két változatot ismerünk (írásban). Valószínűleg Fedics egyik kedves, „reprezentatív" meséje volt. Fedics két ízben, 1937-ben és 1938 tavaszán vett részt Budapesten néprajzi hanglemezfelvételen. Ekkor összesen három mesét mondott. Ezek mindegyikének meg is maradt a hangfelvétele. Ortutay azt tervezte, hogy 1938 telén még egyszer leutazik a mesemondóhoz, és a teljes repertoárból még feljegyzetlen maradt szövegeket is leírja. Fedics azonban 1938. december elején meghalt, így az újabb gyűjtésre már nem került sor. Ortutay is úgy gondolta, Fedicsnek nem minden meséjét sikerült leírnia (negyven mese szövegét adta ki). Ám az ilyen „további" meseanyag nem lehetett túl nagy, és Fedics kedvenc, általa is a legjobbnak tartott történeteit valószínűleg sikerült megörökíteni. Minthogy Fedics vált a legismertebb magyar mesemondóvá, mind Ortutay, mind mások (még a nemzetközi mesekutatásban is) igen sokszor hivatkoztak rá, gyakran azt is megemlítve, hogy meséiből hanglemezfelvétel is készült. Ezek azonban nem tartalmaznak további információt a rádiófelvételről, ezért nem is soroljuk fel őket.

FM II a 780/1-2 számú felvétel, két lemezen. Noé és a gonosz - Fedics Mihály meséje. Nyomtatásban közölve, Ortutay id. mű 25 b szám, a 322-323. lapokon. Ezt a mesét is két változatban közölte Ortutay: a 25 a szöveg a korábban már lejegyzett, a 25 b számú a rádióban felvett szöveg. Ezek alig térnek el egymástól. A meséhez fűzött folklorisztikai kommentár a kötet végén olvasható (a 403-404. lapokon).

FM III a 9454/3 számú felvétel, két lemezen. Az ügyes szabólegény. Elmondta Krivács Julis, 19 éves cselédlány, Piricse-tanya. Dégh Linda: „Három népmese" címmel, az Ethnographia 50 (1939)162-165. lapjain két piricsei mesélőjétől három másik mesét közölt nyomtatásban. Ugyanitt a gyűjtő leírja a piricsei dohánypajtában szokásos mesélést. Dégh Linda egyébként Ortutay első mesekutató egyetemi szemináriumának tagja volt, akinek ez volt első mesegyűjtése. Nem tudjuk, végül is hány mesét gyűjtött és hány mesemondó lánytól. Érdekes, hogy Fedics Mihály is piricsei születésű volt! Ám közte és a piricsei dohánypajtában mesélők közti közvetlen kapcsolatról nem tudunk.

FM IV a 9456/1 számú felvétel, egy lemezen. A nagyotmondó János. Elmondta Puskás Julis 23 éves dohányos, Piricse, József-tanya.

FM V a 9458/1-2 számú felvétel, két lemezen. A királyné és a cigánylány. Elmondta Puskás Julianna 23 éves, Pincse, József-tanya.

FM VI a 9750/1-21 számú felvétel, 21 lemezen. Az aranyhajú két testvér. Elmondta Fedics Mihály. Szövegét közölte Ortutay Gyula id. mű 1. számon, a 110-129. lapokon. A meséhez tartozó, részletes folklorisztikai jegyzetek a 388-391. lapokon olvashatók. A mese hosszúsága miatt kivételes felvétel, ezért is gyakran emlegetik. Ortutay megemlíti, amikor köhögési szünetet kér Fedics, illetve amikor a mesemondó kétszer is elneveti magát azon, ahogy a hős „kiegyenesíti" a sárkány ujjait.

FM VII a 9943/1-2 számú felvétel, két lemezen. A nagygazda fia. Elmondta Veress Istvánné Balázs Mária 56 éves (Kászonimpér, Csík megye). Szövegét közölte Domokos Pál Péter: Bartók Béla kapcsolata a moldvai csángómagyarokkal. Népdalok, népmesék, népszokások, eredetmondák a magyar nyelvterület legkeletibb részéről. Budapest, 1981. Szent István Társulat, a 79-80. lapokon. Domokos könyvében elmondja (a 11. lapon), hogy a Budapesten 1938 májusának utolsó harmadában tartott Eucharisztikus Világkongresszusra ő hívta meg Veress Istvánnét (és a csángó mesélőket is). Ekkor került sor a Rádióban a hangfelvételre, Bartók Béla jelenlétében és irányításával. Veressné egyébként népdalokat is énekelt ugyanezen alkalomkor.

FM VIII a 9944/1-2 számú felvétel, két lemezen. A bolondos férj. Elmondta ugyancsak Veress Istvánné. Szövegét közölte Domokos id. mű 81-82. lapokon.

FM IX a 9951/1-2 számú felvétel, két lemezen. Erőss János. Elmondta ugyancsak Veress Istvánné. Szövegét közölte Domokos id. mű 83-84. A mesehős nevét így adja a közlés.

FM X a 994811-6 számú felvétel, hat lemezen. A két testvér. Elmondta Benedek Péterné Kósa Magdó 40 éves (Trunk, Bákó megye). Szövegét közölte Domokos id. mű 61-67. Benedekéket Domokos Pál Péter már 1929-es és 1931-es moldvai gyűjtőútján megismerte. (A másik házaspártól nem készült mesefelvétel. Benedekné viszont énekelt is a Rádióban.)

FM XI a 9949!1-6 számú felvétel, hat lemezen. Az őzzé vált kis testvér. Elmondta ugyancsak Benedek Péterné. Szövegét közölte Domokos id. mű 68-73. lapokon.

FM XII a 995011-4 számú felvétel, négy lemezen. Az árva leány. Elmondta ugyancsak Benedek Péterné. Szövegét közölte Domokos id. mű 74-78. lapokon.

FM XIII a Patria) 197-P 198. számú felvétel, két lemezen. Két szem mogyoró. Elmondta Takács István (napszámos) felesége, Rajna Mária 32 éves, Jágónak (Baranya megye). Az apjától hallotta kislány korában. Először közölte Banó István: Ethnographia 50 (1939) 159-161. Másodszor közölte Banó István: Baranyai népmesék. Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel kíséri Banó István. Budapest, 1941. Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karának Magyarságtudományi Intézete - Franklin-Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda (Új Magyar Népköltészeti Gyűjtemény, II. kötet), 39. számú mese, a 222-226. lapokon, a mese tematikus adatai a 295. lapon. A kötet a mesélőtől ezt az egyetlen mesét közli. A mesemondó jellemzését Banó kötetében (a 30. lapon) így adja: „Takács Istvánné Rajna Mária jágónaki lakos 1906-ban született Szakályban (Tolna m.). Szülei uradalmi cselédek voltak. ... Rajna Mária legtipikusabb példája az igazán értékes reprodukáló mesélőnek. Meséje szépsége miatt hanglemezre is került (Patria hanglemezek. F. M. XII). Leközöltem az Ethnographiában is (Banó István: Két szem magyaró. Ethnographia, 1939. 159-161), ahol külön kis tanulmányban boncolgattam a mese stilisztikai értékeit. Nagyjából abban a formában hallotta kislány korában édesanyjától e mesét, ahogy nekem elmondta. Érdeme, hogy megőrizte ezt a szép mesét, meg tudta érteni finom szépségeit, és e szépségekhez előadásában tökéletesen alkalmazkodni tudott. Érdekes, hogy több mesét viszont nem tudott mondani." Banó két közlése szerint „apjától" vagy „anyjától" halotta a mesét a kislány. Biztosan csak az egyik az igaz, ám hogy pontosan ki is mesélt a kisgyereknek - nem is olyan perdöntő.

FM XIV a P 199-205 számú felvétel, hét lemezen. Tillinkó Jankó. Elmondta Hebenstreit György, Felsőegerszeg, Baranya megye. Közölve Banó id. mű 3. szám, 65-77. lapokon. A mese jegyzetei a 290. lapon. A mesélő 1877-ben Felsőegerszegen született, ott is élt. Német neve ellenére is magyar. Banó részletesen jellemzi a mesemondót (a 18-23. lapokon), akit a klasszikus népmese világából kilépő, újító mesélőnek tart. Kilenc mesét közöl tőle. Úgy látszik, tőle csak a Tillinkó Jankó mesét vették fel a Rádióban. E mesét így jellemzi a gyűjtő (a 20-21. lapokon): „Tillinkó Jankó meséjében még túlsúlyban vannak a mesei elemek, de ezt nem a mese sajátos szépsége felé mélyíti el, hanem ott időzik nagyobb kedvteléssel, ahol alkalma nyílik a mi világunkba Lehozni a mesét. Tillinkó Jankó hanglemezre is került a Rádió Rt. és a Néprajzi Múzeum hanglemezfelvételeinek keretében. (Patria-hanglemezek. FM XIV } Hanglemezen nagyon élvezhető, ahogy a párbeszédet egészen élő jelenetté tudja varázsolni hangjával. Még olvasva is észre lehet venni, hogy mennyire élvezi Jankó kalandjait; különösen amikor az ördögöket becsapja. Ezeknél a jeleneteknél kedvesen pajkossá válik a hangja, néhol rövidke nevetéssel kíséri az ördög kudarcát. Ebben a mesében is találunk részeket, amelyekből józanító alaptermészete kiütközik: olyan gondos részletességgel írja le azt a »burittót«, amellyel a gróf elfogja a virágból vált szép leányt, hogy egészen megnyugodhatunk: azzal a burittóval biztosan sikerül megfognia a lányt.

FM XV a P 206-214 számú felvétel, kilenc lemezen. Este, Éjfél meg a Hajnal. Elmondta Lukács János, Alsómocsolád, Somogy megye. Közölve Banó id. mű 24. szám, a 172-178. lapokon, a mese jegyzetei a 293. lapon. A mesélő jellemzését a 26-27. lapokon olvashatjuk. Eszerint Lukács János 1899-ben született Baranyaszentlőrincen, szegényebb családból. Volt katona, részt vett a világháborúban is. Meséjét Alsómocsoládon jegyezték le, ahol már tíz éve élt, mint szegény kétkezi munkásember. Meséje hanglemezre is került a Rádió Rt. és a Néprajzi Múzeum néprajzi hanglemezfelvételeinek keretében (Patria-hanglemezek. FM XV). Banó így jellemzi: „Lukács János mint mesemondó különösen érdekes típus. Meséjét a klasszikus népmese mintájához szabta, tulajdonképpen sehol sem zökken ki a mesei hangulatból. De nem éli bele magát a mesébe, inkább hűvösen, fölényesen távol tartja magát tőle. Amikor meséjét leírtam, kikerülte a visszatérő cselekmények megrövidített ismétlését is: »Így ezön mód mind a kettőt írgya föl. Az érdeköse még ezután gyün.« Azt hiszem, ide vehetjük azt a jelenetet is, amikor találkozik a mesei másvilágon a hős a sárkány rabságában sínylődő királylányokkal. .. . Ezzel a fölényes, gúnyolódó hanggal mintha csak azt mondaná: Ne óbégass, hiszen a mesében vagyunk, nekem úgyis győznöm kell. Lukács János olyan alkotó típusú mesélőnek mutatkozik, akinek nincs kedve a mese alakításához. Valószínűleg ezért is nem tud több épkézláb mesét elmondani." Banó csakugyan ezt az egyetlen mesét közli tőle. Az utolsó mondat azonban mintha arra utalna, hogy a gyűjtő megkísérelt több mesét is meghallgatni Lukács Jánostól - sikertelenül.

FM XVI a P 292-301 számú felvétel, tíz lemezen. A befalazott legény. Elmondta Lacza Mihály (Buj, 1870. szeptember 13.-Tiszabercel, 1955). (Fedics mellett) Ortutay másik, legjelentősebb mesélője, akiről azonban keveset tudunk, mivel meséi kötetben eddig nem jelentek meg. Édesapja kántortanító volt, ám hamar elhunyt. Özvegy édesanyja nevelgette, iskolába nem jutott el, majd Nyírpazonyba kerül, nővéréhez. Itt ő is dohánytermesztésből él. Megtanul mesélni, valószínűleg sógorától. Megházasodik, pár évig Nagyhalászban élnek, majd átköltözik Tiszabercelbe. Ekkor már Rétköz-szerte ismert mesemondó. 1934-ben Turi Sándor paszabi kántortanító gyűjtött tőle is meséket, majd ezek alapján folytatta a maga mesegyűjtését Ortutay Gyula, aki ily módon ismerte meg Lacza Mihályt. Tőle is már 1937 tavasza előtt gyűjtött. Majd Laczát is felhívták mesélni a budapesti Rádióba. A Rádióélet 1938. december 21-i számában számol be Ortutay arról, hogy „Egy öreg rétközi mesélő volt Pesten. Lacza Mihály Tiszabercelről. ... Az első néhány perces bizonytalankodás után jókedve támadt és egyre-másra mondta el a szebbnél szebb meséket, tréfás történeteket. Harmincegy mesét mondott el, mesélt a »Halhatatlanságra vágyó királyfi«-ról is." Nyilván nem mind a harmincegy mesét mondhatta el Lacza a Rádióban - ám 1938 végéig Ortutay ennyi meséjét már hallhatta. Naplójában 1939. december 3-án azt említi, hogy „egy mesemondótó127 diktafonhengerre vagy 15 nyomtatott ívnyi (MNGY formátum) mesét gyűjtöttem, a tiszaberceli Lacza Mihálytól, akinek a meséi szintén elvesztek a [vasúti] tolvaj kezén annak idején." 1943 nyarára azt tervezte, hogy lemegy Tiszabercelbe, és a mesélő összes szövegét felgyűjti. E terv nem valósult meg. Ortutay később is figyelemmel kísérte Turi Sándor és Lacza Mihály életét. Erről háromkötetes naplójában sokszor tesz említést. 1953-ban Lacza Mihály volt az első magyar mesemondó, aki megkapta a Népművészet Mestere címet. Évtizedek óta romló szemét 1953-ban Pesten operálták meg, és ekkor is vettek fel tőle meséket. Élete utolsó szakaszában a családi veszekedések, romló egészsége és nincstelensége voltak jellemzők. Azonban ízesen elbeszélni, sőt mesélni szinte haláláig jól tudott. Minthogy mindez a most közölt hangfelvételek után évtizedekkel történt, életének e szakaszát itt már nem mutatjuk be. Maga Ortutay évtizedeken át fogadkozott, hogy közzéteszi „másik nagy" mesemondó-monográfiáját, Lacza Mihály meséit. Előbb nyírségi mesekutató tanítványa, Erdész Sándor gondjaira bízta a kiadásra szánt kötetet, majd őtőle az ugyancsak Ortutay-tanítvány Nagy Ilona kapta meg e meseanyag gondozásának feladatát. A többszöri hozzákészülés ellenére mindmáig mégsem jelent meg Lacza meséinek külön kötete. Remélhetőleg a most Nagy Ilona szerkesztette Új Magyar Népköltési Gyűjtemény könyvsorozatban erre is sor kerül majd.

FM XVII a P 302-306 számú felvétel, öt lemezen. Az egyik szemével síró, másikkal nevető király. Elmondta Lacza Mihály (Tiszabercel).

FM XVIII a P 307-309 számú felvétel, három lemezen. A halhatatlanságra vágyó királyfi. Elmondta Lacza Mihály, Tiszabercel.

FM XIX a P 396-400 számú felvétel, hat lemezen. A zöldszakállú király. Elmondta Molnár Sándor (Nagydobrony, Ung megye). Őt és Nagy Józsefnét, mint közismert nótafát 1937-ben Kodály hozta felvételre a Rádióba. Meséivel tudtommal nem foglalkoztak, ezeket eddig nem közölték.

FM XX a P 408-413. számú felvétel, hat lemezen. Mese a szárnyas farkasról. Elmondta Molnár Sándor (Nagydobrony, Ung megye). Ha hihetünk a felvételek Patria-számai sorrendjének, e felvételek is 1937 legvégén vagy ez után készülhettek.