Patria

Magyar népzenei gramofonfelvételek


Tari Lujza

Lajtha László népzenegyűjtéséből
BALASSAGYARMATI ÉS SOPRONI ZENEKAR
Bevezető
(részlet)


A balassagyarmati (Nógrád m.) cigánybanda előadásának felvételére 1951. május 8-10. között került sor, míg a soproni banda játékát először 1952. szeptember 17-18-án rögzítették. Lajtha 1930-ban járt már Balassagyarmaton, ezért is volt szívügye, hogy az ottani cigánybandát, mint a nagymúltú északi cigányzenekari hagyomány egy reprezentáns képviselőjét megörökítse. Lajtha látta ugyan az együttesen az eltelt évek alatti természetes kopásokat illetve a háború okozta károkat, a mai hallgatónak nem lehet hiányérzete előadásukat hallgatva. Az öt tagból álló együttes tagjai: Baranyi Dezső, prímás (42 éves). Bandri Antal, másodprimás ("tercprímás", 27 éves), Baranyi Béla, kontrás ("brácsás", 38 éves), Erki Sándor, cimbalmos (46 éves) és Jónás Ferec, bőgös ("nagybőgős", 42 éves). Játékuk kiemelkedően szép példája mind a századunk első felében még jellemzö klasszikus cigányzenei repertoár (hármas-, ritkábban kettes tagolású verbunkosok: A/1, 2, 3, virtuóz frissek: A/3c, 4c, 5g, 6e), mind pedig a régi paraszti népzenei hagyomány őrzésének (A/4 a-b, d, 5a), gyakran a kettő ötvözésének (pl. a duda imitálása: 5c). Mindez visszafogott hangvétellel, a lassú daraboknál tempótartással (pl. 6f), a virtuóz daraboknál pedig biztos hangszerjátékkal és a jó arányérzékről tanúskodó szóló-tutti váltakozással párosul. Eredeti cigányzenekari szerepében jelenik meg itt a cimbalom: támogatja az együttes játékát, körülfonja az egyes hangszerek által játszottakat, illetve szólószerepben jelenik meg (gyakran a prímhegedű pizzicato játékával együtt).

    A soproni bandának viszont a cimbalmos a vezetője. A "prímás" neve Tendl Pál (67 éves), a "másodprimás"; azaz hegedűs Tendl Vilmos (40 éves), kontrás Horváth János (50 éves), bőgős Tendl Józsel (33 éves). A más tájegységektől sokban különböző kultúrát képviselő kiváló cimbalomjátékos Tendl Pál és együttese anyaga a Dunántúli táncok és dallamok I. kötetében (Népzenei monográfiák V.) jelent meg, az együttes részletes jellemzésével, az egyes dallamokra vonatkozó tudnivalókkal. E helyen ezért csupán arra emlékeztetünk, hogy a másik banda repertoárjával kapcsolatban elmondottak a soproniakra is érvényesek. Egyetlen különbség, hogy repertoárjukban kevés már a verbunkos (a különböző csárdások őrzik annak jegyelt is), ellenben szerepet játszik még itt is a duda-zene, gyakoriak a virtuóz frissek az egykori nagymúltú cigányzenei hagyomány bizonyítékaként.