Patria

Lajtha László Széki gyűjtésének 1954-ben megjelent partitúra-lejegyzései akkoriban sok vitát, értetlenséget váltottak ki. Számunkra, akik a 70-es évek elején eredeti formájában akartuk a népzenét játszani, tankönyvül szolgált. Különösen azért, mivel a Patria-lemezek jóvoltából ez az anyag hangzó formában is hozzáférhető volt.

Ez a jelenlegi kiadás már egy dobozban tartalmazza a Széki gyűjtés hangzó és leírt változatát, évtizedekkel később valósítva meg szerzőjének szándékát. Ebben az albumban nem csupán a Patria cég neve alatt megjelent 78-as fordulatszámú lemezek hangzó anyaga szerepel, hanem a Lajtha által főszövegben közölt fonográf felvételek is, sőt függelékként válogatást adunk a "Jegyzetek"-ben (VI) közölt változatokból is. E válogatásban, melyet a meghatározott terjedelem kényszerített ránk, igyekeztünk minden olyan dallam felvételének helyet adni, amely lényegesen eltérő változatot képvisel vagy új információt nyújthat. A vokális darabok hangszeres változatait hiánytalanul fölvettük válogatásunkba. Leginkább azok az előgyűjtés folyamán fonográfra rögzített felvételek maradtak ki, melyeket jobb minőségben, de gyakorlatilag változatlan formában vettek föl később a stúdióban.

A széki anyagból hiányoznak bizonyos műfajok (például: ritka tempó, porka, hétlépés, sirató stb.), de egyrészt Lajtha maga sem nevezte kötetét monográfiának, csupán "adatközlésnek", másrészt a benne szereplő dallamanyag olyan gazdag áttekintést ad a legfontosabb és legjellemzőbb mezőségi dallamtípusokból, hogy még ma is csak csodálkozhatunk azon, hogy miképp szerezhetett Lajtha ilyen rövid idő alatt ennyire lényegbevágó áttekintést egy valójában ismeretlen anyagtömegben. (Évekkel később is kérdőívként használhatták a gyűjtők hangszeres köteteinek dallamanyagát, még távolabbi területeken is. Kiss Lajos például a szépkenyerűszentmártoni dallamok kikérdezésével idézte fel adatközlője, Karsai Zsigmond emlékezetében a régi stílusú dallamok tömegét, amikor a dél- erdélyi Lőrincréve dalait gyűjtötte tőle.)

Kiadásunkban a Lajtha által megszabott sorrendet és beosztást követtük mind a lemezeken, mind a kísérőfüzetben. Ettől csak egy esetben tértünk el: főszövegbe került a 6. sz. dallam jegyzetben közölt variánsa, mivel ez volt az egyetlen olyan ott szereplő felvétel, amely a lemezfelvételkor készült. Eltérő hangminősége miatt nem akartuk a fonográf felvételek társaságában közölni, így a főszövegben egymás után szerepeltettük ugyanazon dallam két felvételét (F 84A/b, és F 93B/c).

A sávbeosztást úgy készítettük el, hogy lehetőleg egy Patria-lemezoldal töltsön ki egy sávot, illetve a fonográf felvételeknél 2-4 (sokszor különböző hengerekről származó) dallam. Az eredeti bemondások (az adatközlők adatai) minden 78-as fordulatszámú lemezen szerepeltek. A túl sűrű ismétlődést elkerülendő, néhány kiválasztott példával próbáltuk minél több résztvevő beszédhangját is megörökíteni (az egyiken Lajtha László hangja is hallható!). Az albumban található két kísérőfüzet egyike Lajtha Széki gyűjtésének 1954ben megjelent kottáit és szöveganyagát tartalmazza, a szerző bevezetőjét eredeti nagyságban, a kotta-részt pedig jelentősen (mintegy kétharmadára) lekicsinyítve, szintén áttördelt, kiterített formában közöljük (Tóth O. László kottarajzainak s a könyv betűinek fölhasználásával.) Az áttördelés két második kiadású példány szétvágásával és más formátumban való felragasztásával történt, így azok grafikai adottságai - bizonyos következetlenségekkel együtt - ide is szükségszerűen átkerültek.

A Lajtha-kötet "Jegyzetei"-ben (VI.) szereplő megjegyzések főszövegre vonatkozó részei (azonosítási szám, elnevezés, magyarázatok stb.) a megfelelő darab kottájának a végére kerültek.

Az ismertetőfüzetben található műsor első oszlopa a lemezek sávbeosztását mutatja. Másodikként a Lajtha-féle dallamszámozás található, s ezt követi az eredeti hangfelvétel azonosítási száma. A címeket szintén Lajthától kölcsönöztük, helyenként az érthetőség kedvéért bővítve, s magyar köznyelvi formában közölve egy-egy sorkezdetet. A zárójelben szereplő elnevezés - ha a darab címe önmagában nem fejezi ki - az adott darab műfaji meghatározása, mely a Martin György által kidolgozott tánctípus-terminológiát követi. Ezután láthatók az előadók nevei, majd az egyes sávok időtartamai.

Alapvető törekvésünk az volt, hogy minél pontosabban tárjuk az olvasó-hallgató elé Lajtha Széki gyűjtésének dokumentációját. Az eredeti kiadásban előforduló számos apró sajtóhiba szentesítése azonban nem volt célunk. A teljesen nyilvánvaló tévesztéseket, melyek főleg a könyvkészítés során keletkezhettek, igyekeztünk legjobb tudásunk szerint kijavítani, a mellékelt hibajegyzék szerint. Akadnak aztán olyan problémák is, melyeknek egyértelmű tisztázása hosszú kutatómunka eredménye lehet csak.

A lemezfelvétel adatközlőiről a Lajtha-féle bevezető végén kapunk kis ismertetést. A többiekről - egy-egy dal előadóiról - csak nevüket és életkorukat tudhatjuk meg a jegyzetekből. (Ellentmondásos id. Ádám István szereplésének dokumentálása. Valószínűleg sajtóhiba folytán szerepel id. Ádám István neve annak a felvételnek a jegyzetében [MH 3976/c], melyet a bemondás szerint egy "31 éves" Ádám István muzsikált, aki pedig nem lehet más, mint az 1909-ben született, s később nagy hírnévre szert tett "Icsán", azaz ifj. Ádám István. A fonográfhengerek jegyzőkönyvét tanulmányozva az a kérdés is fölmerülhet, hogy ha az MH 3975/a felvételen Lajtha jegyzete alapján is ifj. Ádám István játszik, mint ahogy az utána következő MH 3976-os számú henger végén hallható, már idézett bemondás 31 éves prímása is csak ő lehet, nem lehetséges-e az is, hogy egy szervezés füstje alatt több henger is készült az ő játékáról, például a közvetlen előttük készült MH 3974-es sorszámú is? A kérdés nyitva áll minden fajta stíluskritikai vizsgálat előtt...)

Ami a lejegyzések objektivitását illeti, épp Lajtha figyelmeztet bevezetőjében arra, hogy nem tekinti őket véglegesnek, különösen nem, ha a technikai fejlődéssel számolunk. Ez pedig fennáll, s hozzátehetnénk azt is, hogy a játéktechnika belülről való megismerése újabb és lényegbevágóbb felismerésekhez vezethet, s ez természetesen letisztultabb, egységesebb kottaképet is eredményez. Ez a munka már a következő nemzedékeknek a feladata lesz, akik számára épp Lajtha úttörő munkája és gondosan kivitelezett, s így jó állapotban fennmaradt felvételei teszik lehetővé az általa is ajánlott "in vitro" munkajövőbeni folytatását. Befejezésül felsoroljuk mindazokat a sajtóhibákat, melyeket jelen kiadásunkban kijavítottunk. A javítások alapja egyrészt maga a hangzó anyag, másrészt az a jegyzék, melyet Sztanó Pál készített a fonográfhengerek átmásolásakor, s amelyet szóbeli megjegyzései kíséretében a rendelkezésünkre bocsátott.

Egy ilyen páratlanul gondosan dokumentált munka apró elírásainak, sajtóhibáinak javítgatásakor, mint Lajtha Széki gyűjtése, óhatatlanul arra kellett gondolnunk, hogy. bárcsak sikerülne nekünk most kevesebb hibát ejteni, mint a 30 évvel előtti közreadóknak! Szeretnénk, ha minden fáradozásunk, mely e felmérhetetlen értékű gyűjtés újbóli kiadását eredményezte, egyetlen tisztelgés lenne a népzenekutató Lajtha László, valamint munkatársai, Avasi Béla és Rajeczky Benjamin örökbecsű munkája előtt.

Sebő Ferenc (szerk.): Lajtha László: Széki gyűjtés (LPX 18092-94) közreadói bevezető.