Peszlen Györgyné Juronics Mária
1866. május 23. Petőháza (Juronics Pál és Horváth Teréz) Apja kapuvári születésű takácsmester. Anyja Petőházán született zsellérlány. Hatan voltak testvérek. Édesapja írástudó, versfaragó ember volt, aki maga is írt énekeket, s nagyon szeretett nótázni.1890-ben ment először férjhez Hadarics Mihályhoz, aki a petőházai cukorgyárban dolgozott. Három gyermeke született, csak egy lánya maradt meg. Mivel ura meghalt, 1987-ben másodszor is férjhez ment Peszlen Györgyhöz. Peszlennel Fertődön (ma: Fertőszentmiklós) élt, de csak egy évig, mivel a második ura (aki özvegyember volt) nagyon durván és gorombán bánt vele, hazament Petőházára, ott is született meg a második házasságából származó fia. Ettől kezdve egyedül nevelte gyerekeit, napszámmal, alkalmi munkával foglalkozott. Fia kőműves lett, lánya is kőműveshez ment feleségül. fia anyjához hasonlóan jó énekes, táncos ember. Mari néniről azt mondta a menye: "Egész életében jól énekelt, sok éneket és köszöntőt tudott. Mikor az unokája esküvőjén jöttek a muzsikások, olyan táncot tett, hogy csak úgy niztük. "A szomszédok véleménye szerint is ha Mari néni volt velük tollfosztáskor, akkor soha nem unatkoztak: "annyit énekelt meg mesélt, hogy egész nagy kedvre kerekedtünk. Ilyen volt az édesapja is, úgy mondják anyámék." Az idős néni szellemileg teljesen friss, emlékező képesség nagyon jó. Számtalan éneket, köszöntőt, gyermekjátékot, egyházi éneket, stb. tud, s hibátlanul mondja el mindegyiket, bármilyen hosszú versről, elbeszélő költeményről legyen is szó. Még mindig mozgékony, s amiben tud, abban segít. Varrogat, foltoz, nem szeret tétlenkedni. Büszke arra, hogy sohasem tanul varrni, de férfiruhától kezdve kabátig minden megvarrt, s nagyon sok családnak dolgozott Petőházán. "Elég vót csak ránizni, s már tudtam, hogy köll."