Simon Ferenc Józsefné Fazakas Ilona
1897. Lészped (Moldva, Bacău megye). Iskolába nem járt. Írni, olvasni nem tud. Az énekeket egyik bátyjától tanulta, aki nagyon sok éneket tudott és szeretett is énekelni. Szívesen énekel munka előtt, munka közben, munka után. Közös munkáknál, mulatságokban ő a fő szóvivő és főénekes. Mesél, énekel, dolgozik. Énekelve, mesélve dolgozik. Munkájának nehézségét, sorsának súlyosságát saját szavai szerint az ének feledteti el. Az ének mintha társa, megértője volna. Panaszát és örömét énekben mondja el, abba önti. Magános munkáiban legszívesebben halottaira, meghalt anyjára, apjára, nagyszülőire gondol, otthon hagyott leányát siratgatja, siratózza. Ennek a lelkiállapotnak képét siratóiban láthatjuk melyeket kérésünkre visszaemlékezésszerűen rögtönzött. Az 1932-ben felvett énekei és a ma magnetofonra énekelt dalai egymás mellett tanulságos példák arra, hogy miként változik a dal egyetlen énekes ajkán, az idők folyamán. Mind egyházi, mind világi énekei megrögzítésre méltóak. Kérésemre, hogy énekeinek kezdő sorait írassa le, 50 énekkezdést küldött, de annál sokkal többet énekelt. Hangja jó, intonálása határozott, hangközei biztosak, díszítései változatosak, kedvesek, ötletesek. Románul nem tud. Makaronikus éneke annál érdekesebb. Díszített giusto dallamai külön figyelmet érdemelnek. Érintkezésében csendességével, figyelmességével, alapbölcsességével, melyet az élettől tanult, mindenkiben maga és népe iránt szimpátiát kelt. Nevét éneke vette szárnyra és emlékét is az tartja meg. Magentofonra Kodály Zoltán előtt énekelte dalait. Énekei között elég sok új stílusú ének is van. Énekei az erdélyi székelyföldi anyaggal közeli rokonságot mutatnak. Ez a tény is igazolja a Székelyfölddel való állandó kapcsolattartását, és hogy Lécped községét a Mária Terézia korabeli székelygyilkolást követő kibujdosó székelyek alapították.(Domokos Pál Péter)
