Péntek Jánosné Szabó Ilona
1896. Kőrösfő.(Szabó János megh. 1928 és Kovács Kata megh. 1933). Apjának, aki vasúti napszámos volt, kb. 15 hold maga szerezte földje volt, s az anyja is hozott földet. Péntekné 6 elemit járt Kőrösfőn. Járt Pesten, Bukarestben, Brassóban, Kolozsvárott, Szebenben stb. Mindenütt faragott bútort és maga készítette írásos kalotaszegi kézimunkát árult. Van egy nős fia, egy unokája. Földjük 10 darabban kb. 8 hold, most a fia munkálja. Termelnek búzát, zabot, kukoricát, krumplit, de megélhetésüket inkább a kézimunkák biztosítják.A dalokat idősebbektől, öregektől tanulta még kisgyermek korától kezdve. Siratást mindenkitől hallott, maga először 1917-ben siratott, a sógorát. A faluban jó dalos hírében áll, bár most már ritkán dalol. A siratást a halál beállta után egy negyed órára kezdi. A rokoni viszony szerint minél távolabbi a rokon, annál később kerül a sor a siratásra. Férfit ritkábban siratnak, de ugyanúgy mint az asszonyt. Aki sirat, az nem énekel a virrasztóban zsoltárt és halottaséneket. A pap nem tiltja a siratást, ő is elbúcsúztatja a halottat. Nemcsak a temetés előtt, hanem évekkel a haláleset után is el lehet siratni a halottat.