Lőrincz Antalné Nyisztor Márta
1882. Istensegits, Bukovina (Nyisztor Jánosés Várda Balbina). Apja istensegitsi születésű, anyja józseffalvai (Kodály gyűjtött is tőle). 16 hold földjük volt. Gyerekeik közül nyolcan élnek, kettő meghalt. Márta néni a második. Egy lánytestvére van Majoson. Aztán ikrek jöttek, az egyik meghalt itt, a másik kiment 1914. előtt az urával Kanadába. Bonyhádon, Tolna megyében van három fiú testvére, földművesek. A másikkal egyidőben egy fiútestvére még kiment Amerikába. Ott nősült meg. Farmjuk van. Apai nagyapja Nyisztor János istensegitsi földmíves. Volt talán vagy húsz hold földje. Énekelni nem tudott. Felesége Sánta Éva, az szeretett énekelni. Négy gyerekük volt, földmívesek Istensegitsen. Anyai napgyapja Várda István, felesége Kiss Katalin, józseffalvi földmívesek, talán volt vagy negyven hold földjük (20 fácsa, 1 fács: 80 prezsina. 1 hektár: 56 prezsina.) Nyisztor Márta nyáron ment marhákat őrizni. Két télen járt iskolába, két osztályt végzett. "10 esztendős koromban már őriztem a borjukat. 12 éves koromban jártam szántani, azután mikor felnőtt a kisebb, mentem kapilni, krumplit. Megtanultam fonni, szőni, varrni. (Bandiné: "az vót a ceruza neki") kötni."16 esztendős korában ment férjhez. Apósa Lőrincz Ádám nagy tudós volt. Volt sok könyve, tudott németül. Ő tőle tanulta a Kádár Istvánt. Az ő felesége Molnár Borbála. Csak istensegitsiek, földmívesek. Talán egy kat. hold földdel. Az ő szüleik: Lőrincz Antal és Zsuzsi. Márta néni és férje 8 hold földön dolgoztak. Gyerekük 7 született. A legnagyobbik Pécsett került iskolába, intézetbe 1915-ben. 1918-ban meghalt diftériában. A másik, Imre, iparos Majoson. A lánya is ott van Majoson, férje Miklós Gábor bukovinai földmíves. Volt egy gyerekük, meghalt. Vilmos, a másik fia, földmíves Duson. Egy örökbetartott kislányuk van, aki árván maradt. Bukovinából 40-en jöttek el, mikor a többiek.
Bácskában, Csantavér puszta közelében kaptak 6 hold földet (mert úgy volt, hogy a fia is jön, Zoltán, amelyik Alvincen tanító). Három évig voltak ott. Negyedikben kizavarták a partizánok. Eltáboroztak Szikicsre, aztán Szegedre, aztán egy évig voltak Csátalján, 48-ban pedig átjöttek Majos községbe. A vő kapott 8 hold földet, 2 tinót (2 üszőt), 6 malacot, birkát talán hármat, lakást. A földet most közösen művelik.
"Énekelni a gyermekekkel tanultunk, mikor jártunk a marhákkal. Aztán a szenténeket a templomban. Öreg mamámtól csak keveset tanultam: Most jöttem Gyuláról, Sinoron lépő, Szántottam gyepet.
Ezt nagymamám tanulta édesanyjáéktól. Édesanyámtól tanultam: Szegén Szabó Erzsi, Szeretnék szántani. Gyermekeim tőlem nem tanultak, egy se. Apjuk meghalt a 14-es háborúban. Mindig volt munka. Sokat azelőtt sem énekeltem, mert nem volt alkalom. Néha többet sírtunk, mint öröm volt. Énekelni csak szerettem, csak a világ sorsa megzavart, szomorú sorba kellett bejönni magunkat. Fonóban énekeltük ezeket az újabbakat: Zöldre van a rácsos kapu (azóta többet sohase vettem elé), A nagy utcán végig, végig, végig.
A Mária-csoport vezetője vagyok. Még lánka koromtól benne voltam. Itt is megalakítottuk. Az itt helybeliek a faluból nincsenek benne."