Gáspár Simon Antal
1895. márc. 31. Istensegits (Gáspár Simon és László Anna). Szülei ugyanoda valók, nagyszülei is. Öten voltak testvérek, csak egy lány maradt meg. Csak házuk és másfél hold földjük volt. 1918-ban nősült Andrásfalváról, felesége Palkó Mária. 1941-ig 12 gyermekük született, 2 fiú és 4 lány maradt belőlük. Istensegitsről Romániába ment uraságokhoz munkára. Felesége festékest szőtt (hetenkint egyet), abba kapaszkodtak, hogy egy fillérből kettőt csináljanak.1940-ben "Románia a románoké" jelszóval a csángókat kitelepítették. 1941-ben több család még a kitelepítési bizottság megalakulása előtt úgy döntött, hogy hazamennek. Vagyonukat elkótyavetyélték és tavasszal vagont fogadtak. A határon Vörös János katonasága fogadta őket. Kolozsvárra, onnan orvosi vizsgálat után Nagyváradra, Vértesre (Bihar vm.), hat hét után Szegedre, végül Újcservenkára, dobrovoljác földekre vitték őket. A falut Istenvelünk-re keresztelték. Kilencedmagára 10 hold föld, 1 ló, 1 tehén jutott. Felszerelésük nem volt. A föld jó volt, 44-ben holdankint 15 q búzát adott. 1944. okt. 8-án kaptak parancsot a község kiürítésére. Baja, Duna földvár, Pacsa, Búcsúszentlászló után 1945. ápr. 28-án Nemesszentandráson állapodtak meg. Az orosz megszállás után Kaposvárra, Dombovárra, onnan Gyulaaljra vitte csoportját (transzportvezető volt), de ott nem fogadták be őket. Bonyhádra indultak a kormánybiztosságra, de útközben a kisvejkei bíró egy üres gazdaságba invitálta őket. Ott is maradtak. A svábok kitelepítése után Nagyvejkén helyezkedtek el. Ott házat, 13.300 négyszögöl földet, 2 lovához még 2 földalapi lovat, 1 tehenet kapott.
6 elemit járt iskolában, heti 1 óra németet is tanult. "Szenvedélyem az olvasás." (írásán, stílusán meg is látszik). Esténként ér rá, legjobban a Quo vadis-t szerette. A Szentírást mindenhova magával vitte. Szüleitől tanult egyházi énekeket. A templomban magyarul énekeltek, csak a himnuszt románul. A Kancionále énekeit 1925-től kezdve tanulta sógorától, Kató Fülöptől és keresztapjától, László Györgytől. A virrasztásokon kisegítő énekes volt (most is megvan a szokás). Felesége, gyermekei is szívesen énekelnek, szombat este, vasárnap délután "családi dalárdá"-ban énekeltek, ki vékonyabban, ki vastagabban.