Elekes Albert
1883. Szentegyházasfalu (Elekes Pál és Orbán Marulla). Hat elemit járt. Azután a testvérei jártak szolgálni, de ő mindig apja mellett segédkezett, mert az "gyönge magyar" volt, szerette az italt, szegény volt, de tisztességes. 2 hold, öten maradtak. Huszároknál szolgált. 1909-ben Brassóból kiszuperálták, 1914-ben Udvarhelybe ment a Káderbe. 82-es székely ezred. Onnan az oroszok. Szang folyó mellett megsebesült, Troppanba került kórházba. Onnan hazajött a Káderbe s újból elvitték Doberdóra. Fél szakaszt adott a 61-eshez a 82-es. 11 hónapig volt Doberdón, ott is megsebesült kétszer, Laibachban megoperálták. Ott tudta meg a menekülést Losoncra. Hajduböszörménybe került a Káder. Megint a huszárokhoz, majd onnan a tölgyesi szorosba került a románokhoz. Onnan a Vittoriához s ott érte meg az összeomlást. 1918 november tájékán került haza s akkor újra kezdték a gazdaságot, mert a jószágokat a meneküléskor eladták. Édesapjától tanult furulyázni, magyarófából, fúróval fúrta ki, collstokkal nyeste fel a lukakat. Fűzfából is kehet. Édesapjától tanulta a "kecskékét"; a nótákat a faluban öregektől, fiataloktól, még ma is szeret tanulni, ha lehet, a fiataloktól.