Bertók Mihály Huriák
1876. Szécsényfaluban (Szülei: Bertók András és Kuris Erzsébet)."Disznóval kellett jönni Sipeken az erdőbe, azért nem jártam iskolába, akkor még nem izélték annyira az iskolát." Analfabéta, 9-en voltak testvérek, "egyedő élek még közőlök". Felfaluból Sipekre ment az apja kanásznak (minden nemzetsége kanász volt), ott halt meg. Ő tizenkét éves lehetett akkor, ott maradt a helyibe. Onnan eljött a nagybátyjához Karancsságra kanásznak, innen Kotrocóra került, még ott is kanász volt. Innen Karancskeszibe ment juhászbojtárnak, 17 éves lehetett akkor. Szakálba (Nógrádszakál) hívta azután a számadó juhászbojtárnak, itt utóbb majoroslegény lett. Ezután "Birinkébe" (Karancsberény) került "mérnöksegédnek". Itt összekerült a feleségével, 19 éves lehetett akkor, összeállott vele: "ha jössz jó, ha nem maj' felcsinálok én másikat". Hit nélkül voltak öt évig. Ezután visszament Szakálba faragónak, kereket, szekéroldalt, jármot faragott 2 évig. Innen Kishartyánba került "árendás házba". Ekkor a bányavállalathoz járt "kilső munkára". Itt 1915-ig, akkor bevonult Losoncra gyalogosnak. Elvitték innen Nagybecskerekre, majd Tirolba került, s onnan ismét bejjebb Olaszországba. Visszafelé 1919-ben Erdélybe került, Bukovinába, Cimpolung, Dornavatra, Csernovitz nevekre emlékszik. Végül Budapesten át jutott haza Kishartyánba. "Ottan koncsorogtam egy évet" azután a vállalatnál napszámos lett (Salgótarján Rimamurány Kőszénbánya Rt) egészen mostanáig. 1939. évben nyugdíjas lett, egyhavi nyugdíja 10 pengő. Van háza és 1,5 hold földje. Dudálni és furulyálni 11-12 éves korában tanult Sipeken. Arrafelé nagyon sok dudás volt. A csinálást "saját önfejembő tanultam". A nótákat a többi embertől tanulta. Ért a birkanyíráshoz és -nyúzáshoz is. Most arra számít, hogy újból elmegy szolgálni, mert a nyugdíjából nem tud megélni.
