Balla István
Szül. 1876. július 22-én Szentesen (Csongrád m.). Apja: néhai Balla Imre, anyja: Kátai Tót Judit (megh. 1901-ben). Mindkettő szentesi származású. Apja földmunkás, kobikos és napszámos volt.Maga 4 elemit járt Szentesen. Írni, olvasni tud. legénykorától napszámos, kobikos volt. Mint "kobikos" bejárta egész Nagy-Magyarországot. A tekerőjét mindig magával vitte s mindenütt játszott rajta. 1909-ben megnősült, felesége Szőke Anna (szül. 1879, Szentes), de ő azután is mint kobikos és tekerős tovább járta az országot. A kobikosságot "fébehagytam 1936-ba". Örökölt 1927-ben két és fél hold "leadott földet" (vagyonváltságos osztott föld Nyeregegyházán, Szentestől 20 km-re). A földhöz kis lakóház van, baromfiól, istálló, kocsi, 1 ló. Van még "a földhöz két és fél hold feles bérlet". Ha ráér napszámba megy, de "nemigen kellek már, öreg vagyok". Napszámban 3-4 pengőt keres, tekerőzni szokott Szentesen "mikor hova hínak, néveste, disznótor" (télen mindig otthon volt) lakodalom. Fizetetése "mikor hogy", rendszerint 3 pengőt kaptak, enni-inni, "meg a vendég amit adott". Játszott kocsmákba is szentesen, néha 30 forintot is adtak a vendégek egy este. 6 családja van, 4 lány két fiú, mind életben. 2 Pesten, 1 Magyarcsanádon, 3 Szentesen. Olvas újságot, könyvet, "mikor milyen akad a kezembe". Katona volt 14-18-ig, "Szegedébe szolgáltam, meg Lugason, Nagyváradon, meg kint, meg bent". Albániába is szolgált, "Berán" nevére emlékszik "ott vót a központ 6 hónapig". Csak magyarul tud. "Két oldalsérvet kaptam 1916-ba Lugason, de nem jelentkeztem vele" pedig 80%-os rokkant. a dalokat "a néptül tanultam, tekerőzni meg magamtul". A tekerőt Szentesen vette 2 mázsa búzáért Váci Józseftől, az is tekerős "olyan forma volt mint én most". Gyerekei nem szerették a tekerőt, "nem fogott az eszök rajt".
